A következő címkéjű bejegyzések mutatása: regény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: regény. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. január 27., kedd

Mesebeszédbe tekintő

0 hozzászólás
Mesebeszéd, nem más.
Megjelent a Fekete Sas Kiadó gondozásában.

Kapható a könyvesboltokban,
valamint a kiadó weboldalán.

Olvass bele bátran!
A betekintő a borítóképre kattintva (is) nyílik.


2024. január 7., vasárnap

HÉJ - Kapható!

0 hozzászólás
Kapható:
TUAN
bookline
Könyvmarket
Libri
Libristo
Pergamon
Régi könyvek
Rocky (Nyíregyháza)
7books




Képzelj el egy Budapestet,

ahol naponta járod az ismerős utcákat,
ahol héják köröznek boszorkányok fölött,
ahol a kormánydöntések ugyanolyan részei a mindennapoknak, mint a reggeli kávé,
ahol a négyeshatos vízijárat,
ahol mindenki megoldja okosba,
ahol a nemzeti ünnepek része a halál is,
ahol német lovagok szaunáznak,
ahol egy titkos pincében átokverte Árnyék él,
ahol Békés György élete háborús élménnyé válik,
ahol Hadik Mátyás Mária Terézia után jár…

HÉJ – Olvass bele!

0 hozzászólás
Kapható:
TUAN
bookline
Könyvmarket
Libri
Libristo
Pregamon
Régi könyvek
Rocky (Nyíregyháza)
7books


(A PDF a borítóképre kattintva is nyílik.)

2014. május 14., szerda

Mottó

0 hozzászólás
Még 2007-ben sikerült írásjelet tennem A syburri kapu című, azóta is kiadatlan regényem végére.
Nos, szűk hét esztendő alatt máris megtaláltam hozzá a tökéletes mottót, Örkénytől:
„Vigyázz! A kapu harap!”

2014. február 15., szombat

Az író legfontosabb testrésze

0 hozzászólás
Nem a mennyiség termeli ki a minőséget, mégis régi, bevált mondásom, hogy az író legfontosabb testrésze a segg, vagyis nélkülözhetetlen, hogy hosszan és nyugodtan tudjon egy helyben ülni. Mert sokat kell írnia. Nem csoda, ha a kézirat legapróbb gyarapodása is a sikerélmény része, úgyhogy kitettem a blog bal alsó sarkába egy fejezetekre bontott bruttó leütés számlálót (motivátort), amit remélhetőleg kellő rendszerességgel és eréllyel frissíthetek majd. Az új regény ebben a pillanatban kis híján négyszázezer leütés, vagyis már hosszabb az Estvérnél, de (még?) rövidebb az Ólompegazusnál.

2013. szeptember 25., szerda

Visszaszámlálás indul

4 hozzászólás
Nem mentegetőzésből mondom, de soha többé nem leszek huszonegy – közben akadt egy s más, például egy ezredforduló –, így nem csak nem akarok, de nem is tudok már olyan könyvet írni, mint az Estvér. Az Estvér olyan, amilyen, sok szempontból egyszeri és megismételhetetlen, számomra mindenképp. Ezt nem csupán az ekultura.hu-n megjelent ajánló és a moly.hu-n lassan gyülekező „felhasználói” értékelések apropóján írom. Azt hiszem, többé már nem buzdulhatok neki „Nem akarom megváltani!” felkiáltással holmi világmegváltásnak.

Talonban vár rám több írnivaló is, egyrészt az Ólompegazus folytatása, a Kiméra, amihez már rengeteg háttéranyagot gyűjtöttem, másrészt egy novellakezdeményből lett regénycsíra, amibe még az Ad Astra Falak című antológiája hajszolt bele. (Zárójelesen, de hangsúlyosan! Reménykedem, és nem csupán érintettségem miatt, hogy a Falak antológia nem reked meg a tervek szintjén, hogy egyszer még a kezemben foghatom.) És komolyan mondom, jó lenne kicsit leporolni a Távoli Világokat is, amit pont egy évvel ezelőtt emlegettem. Most mégis egy olyan regényt írok – talán nem a fióknak –, ami a felsoroltaktól igencsak távol áll, ami leginkább az Estvér rokona. Nem a testvére, inkább a sógora. A felénél tartok, nem tudom, mikor lesz kész, nem ígérek semmit. De nagy bennem a késztetés, hogy ezt-azt megmutassak belőle. Hamarosan. Úgyhogy visszaszámlálás indul.

2012. december 3., hétfő

Nem tegnapról, nem zárójelesen jelentem [Zenit]

1 hozzászólás
Sümegi Attila
Bezár a fény
SF Szakosztály
Magyar kiadás, 2012 ősz
Kivételesen elébe megyek egy eseménynek (persze nem túlzottan), mert (dobpergés!) ismét itt a szívügy: Sümegi Attila billentyűzetéből új regény született a Zenit sorozatba Bezár a fény címmel, amit december ötödikén (e hét szerdán) 18:00-kor az SF Szakosztály találkozóján a Magyar Írószövetség székházában (Bajza u. 18.) a magyar fantasztikum nagyrészt őszi könyvtermésének részeként bemutatnak.
Végre! :)

Zörömböljetek ti cinek, triangulum zihálj fel, mert nincs erre csimborasszó! XD Már magaménak tudhatok belőle egy dedikált példányt! Bizony. ^^

2012. május 13., vasárnap

Harmadik fejezet

0 hozzászólás
Oriental Pearl.
Shanghai (2010)
Forever Young kávézó.
Shanghai (2010)
Kínát – gazdasági és politikai felhangoktól mentesen, illetve azoktól eltekintve – sokkal inkább cselekvő, a főhősre ható szereplőnek szántam, mintsem valamiféle varázslatos helyszínnek, vagy titkokkal teli kulisszának. Csak remélni tudom, hogy igyekezetem, miszerint regényes formában, de végtére mégis szűk keretek közt minél többet mutassak be belőle, nem változtatta az Ólompegazust botcsinálta útikönyvvé.

Ha az ember szőnyegként a padlóra teríti Kína térképét, ezerféle táj ígéretét találja rajta, hiszen a földkerekség negyedik legnagyobb országa önmagában is kontinensnyi: alig egy lehelettel kisebb Európánál. De beszéljenek helyettem a képek! Az egyiken még látszom is. ;)

2012. április 22., vasárnap

Tegnapról jelentem [Zenit]

0 hozzászólás
S. Kolozsvári Zsófia
Se vas, se tűz
Tegnap jártam a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon (Feszkón), és nem azért tört rám jól bevált tömegiszonyom, mert amúgy tényleg lubickolni lehetett a könyvekben… Szóval sokan voltak – soknak láttam –, és ez jó. Ha már ott voltam, gazdagabb is lettem 3kg könyvvel, ebben főként az egyszerre négy kötettel induló Ad Astra Kiadó sietett segítségemre, bár papírhegy helyett e-bookot is vásárolhattam volna tőlük, mert igen: létezik már olyan magyar kiadó, amelyik e-bookra is kiad. Elsősorban az Ad Astra fordítóiban bízom, hármukkal együtt munkálkodtam még 2006-ban a Hetvenhét című novellásköteten.

És íme a szívügy: a fesztiválon újabb lépést tett előre a Zenit sorozat. Megjelent S. Kolozsvári Zsófia Se vas, se tűz című regénye, amiből rögtön be is gyűjtöttem egy példányt. A dedikációt ezúton is köszönöm! ;)

2012. március 11., vasárnap

Ólompegazus [Zenit]

0 hozzászólás
Ha már „véletlenül” létezik ez a blog, hadd használjam ki, felszántom némi aktualitással. Tavaly év végén ugyanis az Alexandra Kiadó új, magyar vonatkozású fantasztikus sorozatot indított útjára, a Zenitet. Habár fülszöveg szerint az enyém az első, valójában két regény jelent meg egyszerre december közepe táján: a Balor szeme és az Ólompegazus. A megjelenés óta történt egy s más, februárban Massár Mátyással és S. Kolozsvári Zsófiával az Alexandra Pódiumon beszélgettünk a Zenitről, valamint a Rádió Diósgyőr is felhívott minket, adásba kerültünk náluk. Mostanáig született pár visszajelzés, ezek találhatók lent bokrétába gyűjtve, egyéb linkek társaságában.

 
 
Massár Mátyással az Alexandra Pódiumon. 2012.02.15.
 
 
 


2012. február 29., szerda

Véletlenek

0 hozzászólás
Vaskó Péter
Árnyéklovasság
Vannak sorsformáló véletlenek. Ilyen volt például, amikor Zalai Botond barátom, akit akkor még nem ismertem, írt egy levelet, miszerint véletlenül megzenésítette az egyik versemet, és ha lenne kedvem, menjek el valami kiállítás megnyitójára, ott majd előadják, hallgassam csak meg élőben, dalként, Orbán Ottó és Szergej Jeszenyin költeményei között. Ez ugyan egy sajátságos véletlen, de mindenképpen sorsformáló. ;)
Roland Morgan
Árnyak földje
Ian Russel
A császár és a mágus
Roland Morgan
Mestervizsga

Aztán akadnak valódi véletlenek is. Kezdjük ott, hogy küszködve tanultam meg írni, mégis, már tíz-tizenegy esztendősen versek és rövid történetek papírra vésésével töltöttem az időmet. Ennek ellenére azt gondolom, másként alakult volna az életem – vagyis ma egyetlen (kiadott) regényem sem lenne –, ha úgy tíz éve, talán pont 2002-ben nem találkozom véletlenül egy ismerősömmel: Vaskó Péterrel. A négyeshatoson futottunk össze, és két megálló közt alig beszéltünk többet a köszönésnél. Akkor már hosszú ideje a versrovat.hu szerkesztője voltam (azóta megszűnt, helyette ajánlom az AMF-et és a Poet.hu-t), innen is ismertem Pétert, más néven Vang Sot. Sebtiben mesélte, hogy fantasyt író barátainak regényt ígért, de egyszerűen nincs rá ideje, majd felvetette, hogy maga helyett beajánlhatna engem, ha lenne kedvem, megmutathatja nekik a meséimet, vagyis az Estvér akkor már majdnem kész részeit. Rábólintottam, sietve elbúcsúztunk egymástól, és azonmód elfeledkeztem az egészről. Hónapokkal később csörgött a telefon, talán Szebeni Vilmos hívott, talán Massár Mátyás, nem tudom már. Tudják helyettem ők. Olvasták a meséimet, mondták, tetszett nekik, lelkendeztek, kérdezték, van-e kedvem esetleg mást is írni, mert akkor találkozzunk személyesen, beszéljük meg… Megbeszéltük. Így vált közelivé számomra a Távoli Világok, és így adtam a fejemet regényfaragásra.