A következő címkéjű bejegyzések mutatása: TV. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: TV. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. szeptember 25., kedd

Ami az interjúból kimamégsem maradt ki

2 hozzászólás
Még szeptember elsején jelent meg velem egy interjú az Ekultúrán Szabó Dominik jóvoltából, elsősorban az Estvér és az Ólompegazus kapcsán. Nagyjából azóta szeretnék szabadkozni. Persze nem azért, mert meglehetősen sok felesleges szót használok meglehetősen feleslegesen – a felére lehetne húzni, az interjú tartalma mit sem változna –, hanem azért, mert ugyan sokat beszéltem az álnevekről, főképp a sajátomról (Harold Barouche), de azt elfelejtettem megemlíteni, hogy nem csak a hideg ráz tőle szerencsétlen választásnak tartom (hiába a saját választásom), de tulajdonképpen soha többé nem szeretném fogom használni, ahogyan egyéb álneveket sem.
Nos, azóta eltelt több mint három hét, és a helyzet gyökeresen megváltozott.
Nem, nem arról van szó, hogy bárki is kiadná fiókmélyi álmát alvó M.A.G.U.S. regényemet, A syburri kaput…
És egyelőre nem is én dolgozom a legtempósabban azon, hogy újra használnom kelljen régi, „szép”, „megszokott” álnevemet. Ám ha a sorozat hív – Ó, pardon, mindig elfelejtem! A XXI. századi szleng! –, szóval, ha hív a brand, akkor nem finnyáskodom: kimosom, kivasalom, újból álnevet öltök. Ugyanis nem kizárt, hogy a még távolinak tűnő közeljövőben leporolom, illetve kikövezem Fagrot, a törpe hazaútját. (Fagrot hazaútja... Hiszen az egész 2004-ben történt, gyakorlatilag egy másik életben, egy távoli világban! o.O Akad itt még bárki, rajtam kívül, aki emlékszik ezekre: Riadaun, Xethaké, Glagnír?)

2012. február 29., szerda

Véletlenek

0 hozzászólás
Vaskó Péter
Árnyéklovasság
Vannak sorsformáló véletlenek. Ilyen volt például, amikor Zalai Botond barátom, akit akkor még nem ismertem, írt egy levelet, miszerint véletlenül megzenésítette az egyik versemet, és ha lenne kedvem, menjek el valami kiállítás megnyitójára, ott majd előadják, hallgassam csak meg élőben, dalként, Orbán Ottó és Szergej Jeszenyin költeményei között. Ez ugyan egy sajátságos véletlen, de mindenképpen sorsformáló. ;)
Roland Morgan
Árnyak földje
Ian Russel
A császár és a mágus
Roland Morgan
Mestervizsga

Aztán akadnak valódi véletlenek is. Kezdjük ott, hogy küszködve tanultam meg írni, mégis, már tíz-tizenegy esztendősen versek és rövid történetek papírra vésésével töltöttem az időmet. Ennek ellenére azt gondolom, másként alakult volna az életem – vagyis ma egyetlen (kiadott) regényem sem lenne –, ha úgy tíz éve, talán pont 2002-ben nem találkozom véletlenül egy ismerősömmel: Vaskó Péterrel. A négyeshatoson futottunk össze, és két megálló közt alig beszéltünk többet a köszönésnél. Akkor már hosszú ideje a versrovat.hu szerkesztője voltam (azóta megszűnt, helyette ajánlom az AMF-et és a Poet.hu-t), innen is ismertem Pétert, más néven Vang Sot. Sebtiben mesélte, hogy fantasyt író barátainak regényt ígért, de egyszerűen nincs rá ideje, majd felvetette, hogy maga helyett beajánlhatna engem, ha lenne kedvem, megmutathatja nekik a meséimet, vagyis az Estvér akkor már majdnem kész részeit. Rábólintottam, sietve elbúcsúztunk egymástól, és azonmód elfeledkeztem az egészről. Hónapokkal később csörgött a telefon, talán Szebeni Vilmos hívott, talán Massár Mátyás, nem tudom már. Tudják helyettem ők. Olvasták a meséimet, mondták, tetszett nekik, lelkendeztek, kérdezték, van-e kedvem esetleg mást is írni, mert akkor találkozzunk személyesen, beszéljük meg… Megbeszéltük. Így vált közelivé számomra a Távoli Világok, és így adtam a fejemet regényfaragásra.