Ami az interjúból kimamégsem maradt ki

Még szeptember elsején jelent meg velem egy interjú az Ekultúrán Szabó Dominik jóvoltából, elsősorban az Estvér és az Ólompegazus kapcsán. Nagyjából azóta szeretnék szabadkozni. Persze nem azért, mert meglehetősen sok felesleges szót használok meglehetősen feleslegesen – a felére lehetne húzni, az interjú tartalma mit sem változna –, hanem azért, mert ugyan sokat beszéltem az álnevekről, főképp a sajátomról (Harold Barouche), de azt elfelejtettem megemlíteni, hogy nem csak a hideg ráz tőle szerencsétlen választásnak tartom (hiába a saját választásom), de tulajdonképpen soha többé nem szeretném fogom használni, ahogyan egyéb álneveket sem.

Nos, azóta eltelt több mint három hét, és a helyzet gyökeresen megváltozott.

Nem, nem arról van szó, hogy bárki is kiadná fiókmélyi álmát alvó M.A.G.U.S. regényemet, A syburri kaput…

És egyelőre nem is én dolgozom a legtempósabban azon, hogy újra használnom kelljen régi, „szép”, „megszokott” álnevemet. Ám ha a sorozat hív – Ó, pardon, mindig elfelejtem! A XXI. századi szleng! –, szóval, ha hív a brand, akkor nem finnyáskodom: kimosom, kivasalom, újból álnevet öltök. Ugyanis nem kizárt, hogy a még távolinak tűnő közeljövőben leporolom, illetve kikövezem Fagrot, a törpe hazaútját. (Fagrot hazaútja... Hiszen az egész 2004-ben történt, gyakorlatilag egy másik életben, egy távoli világban! o.O Akad itt még bárki, rajtam kívül, aki emlékszik ezekre: Riadaun, Xethaké, Glagnír?)