A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mese. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mese. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. június 26., kedd

Sánta farkas [77] – mesés – képregényes

0 hozzászólás
Továbbgondolva az előző bejegyzést: a mese legalább annyira kézzelfogható, mint a valóság. Olykor. Erre tudok konkrét példát.
Sánta farkas című novellám, akárcsak az Ólompegazus, Budapesten játszódik, csakhogy ebben a Clark Ádám téren aranyalmafa nő, a Királyi Pál utca 17-ben erdei kocsma üzemel alakváltóknak, a Lánchíd végéről pedig nyugdíjazták a kőoroszlánokat. Ezzel a szösszenettel egyike voltam azoknak, akik annak idején megnyerték a Delta Vision [Delta Műhely] novellapályázatát, amelyben Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmeséjének valamelyikét kellett átültetni/átértelmezni sci-fi/fantasy környezetbe.
Ahogyan azt már a moly.hu-n is bátorkodtam megjegyezni, ennek a sajátos hangulatú novelláskötetnek egyik szépséghibája az, hogy – mintegy előszóként – nem szerepelnek benne az eredeti mesék. (A másik hibája, hogy He7venhé7 címmel nem volt kint a 77. könyvhéten 2006-ban, pedig mekkora ziccer lett volna már!) Az eredeti mesék híján, még ha az olvasó roppant jól is ismeri Illyés vaskos kötetét, egyszerűen nem tűnik ki, hogy a novellák néhol mennyire hűen követik a cselekményt vagy annak egy részét, pontról pontra, betűről betűre. Illetve így kevésbé látszik, hogy mi minden került átértelmezésre. Pedig ebben az esetben a mese (a Sánta farkas esetén a Tündérszép Ilona és Árgyélus, de főként annak pár bekezdése) épp úgy a valóság aprólékosan megismerhető része, mint Budapest/Los Angeles/Göteborg/Sanghai. Mindenkinek ajánlom hát, aki kézbe szeretné venni a Hetvenhetet, hogy előtte kukkantson bele az eredetibe, legalább egy kis gömböc, egy vasorrú, egy Nyakigláb vagy egy szélkötő Kalamona erejéig!
Semmiképpen nem utolsó sorban, ha már a Sánta farkas szóba került: Horváth Szabolcs remek képregény-vázlatokat készített hozzá pár esztendeje. Ezeket most közkézre bocsátom. Remélem, egyszer alkalmam lesz látni a kész művet is, sőt, esetleg ajánlani egy kiadónak!
[Még után meglepetés!]

2012. február 29., szerda

Véletlenek

0 hozzászólás
Vaskó Péter
Árnyéklovasság
Vannak sorsformáló véletlenek. Ilyen volt például, amikor Zalai Botond barátom, akit akkor még nem ismertem, írt egy levelet, miszerint véletlenül megzenésítette az egyik versemet, és ha lenne kedvem, menjek el valami kiállítás megnyitójára, ott majd előadják, hallgassam csak meg élőben, dalként, Orbán Ottó és Szergej Jeszenyin költeményei között. Ez ugyan egy sajátságos véletlen, de mindenképpen sorsformáló. ;)
Roland Morgan
Árnyak földje
Ian Russel
A császár és a mágus
Roland Morgan
Mestervizsga

Aztán akadnak valódi véletlenek is. Kezdjük ott, hogy küszködve tanultam meg írni, mégis, már tíz-tizenegy esztendősen versek és rövid történetek papírra vésésével töltöttem az időmet. Ennek ellenére azt gondolom, másként alakult volna az életem – vagyis ma egyetlen (kiadott) regényem sem lenne –, ha úgy tíz éve, talán pont 2002-ben nem találkozom véletlenül egy ismerősömmel: Vaskó Péterrel. A négyeshatoson futottunk össze, és két megálló közt alig beszéltünk többet a köszönésnél. Akkor már hosszú ideje a versrovat.hu szerkesztője voltam (azóta megszűnt, helyette ajánlom az AMF-et és a Poet.hu-t), innen is ismertem Pétert, más néven Vang Sot. Sebtiben mesélte, hogy fantasyt író barátainak regényt ígért, de egyszerűen nincs rá ideje, majd felvetette, hogy maga helyett beajánlhatna engem, ha lenne kedvem, megmutathatja nekik a meséimet, vagyis az Estvér akkor már majdnem kész részeit. Rábólintottam, sietve elbúcsúztunk egymástól, és azonmód elfeledkeztem az egészről. Hónapokkal később csörgött a telefon, talán Szebeni Vilmos hívott, talán Massár Mátyás, nem tudom már. Tudják helyettem ők. Olvasták a meséimet, mondták, tetszett nekik, lelkendeztek, kérdezték, van-e kedvem esetleg mást is írni, mert akkor találkozzunk személyesen, beszéljük meg… Megbeszéltük. Így vált közelivé számomra a Távoli Világok, és így adtam a fejemet regényfaragásra.