2024. január 7., vasárnap

HÉJ - Kapható!

0 hozzászólás
Kapható:
TUAN
bookline
Könyvmarket
Libri
Libristo
Pregamon
Régi könyvek
Rocky (Nyíregyháza)
7books




Képzelj el egy Budapestet,

ahol naponta járod az ismerős utcákat,
ahol héják köröznek boszorkányok fölött,
ahol a kormánydöntések ugyanolyan részei a mindennapoknak, mint a reggeli kávé,
ahol a négyeshatos vízijárat,
ahol mindenki megoldja okosba,
ahol a nemzeti ünnepek része a halál is,
ahol német lovagok szaunáznak,
ahol egy titkos pincében átokverte Árnyék él,
ahol Békés György élete háborús élménnyé válik,
ahol Hadik Mátyás Mária Terézia után jár…

HÉJ – Olvass bele!

0 hozzászólás
Kapható:
TUAN
bookline
Könyvmarket
Libri
Libristo
Pregamon
Régi könyvek
Rocky (Nyíregyháza)
7books


(A PDF a borítóképre kattintva is nyílik.)

2020. február 8., szombat

2020 – szerzői terveim

0 hozzászólás
Szeretném befejezni a Gondola munkacímű regényt.
(Céldátum: 2020.07.06, hétfő.)

Utána szeretném befejezni a Földfény című kisregényt.
(Hogy az idei év végén végre ismét a Mesebeszéddel szöszölhessek.)

Szeretnék kiadót keresni és találni Hinni jöttem című verseskötetemnek.

2019. július 24., szerda

Írni könnyű

0 hozzászólás
Az íróságban az írás a legkönnyebb.

Közhely, de az író mindig ír, úgy átlagosan heti hét napot, napi huszonnégy órát. Minden idejét maradéktalanul kitölti ez az öntudatlan tevékenység, ami a szívverés meg a lélegzet kistestvére. Erre mondom, hogy könnyű.

Akkor is ír, ha utazik, ha sorban áll, ha a megélhetését biztosítja valami munkahelyen, ha koncertre megy, pogózik, ha gyereket nemz, majd nevel, ha depresszióba vagy szerelembe esik, ha fröccsözget egy naplementés teraszon, ha elhagyja a kedvesét, a szülőhelyét, a kulcscsomóját, vagy épp mindezek hagyják el őt, ha megtorpan a zöldséges pult előtt, ha azon csodálkozik, hogy milyen stabil a talpa alatt a hőlégballon kosara, ha fogat mos, szóval mindig.

Az ötletek is ilyesfélék, állandók: szembe jönnek, integetnek, kéretlenül az íróra köszönnek vagy útját állják, mindenfélék, tarhálók, röplaposztók, hittérítők, akár akarja ezt az író, akár nem. Van annyi ötlet lépten és nyomon, ébren és álomban, csak győzze az író beosztani valami láthatatlan, enyhén citromillatú elv mentén; de persze csak végtelen udvariassággal szabad választani közülük olykor egyet-egyet, nehogy a mulandó pillanatokban, a hétköznapokban hagyott/felejtett/megcsalt ötletek megsértődjenek. Mert hiába ír az író mindig, valahogy sosincs rá ideje. Az emberélet véges, az író nem adhat minden ötletnek ebből – önmagából.

De van ennek a létezésbe oltott írásnak – írásba oltott létezésnek – egy olyan pillanata, akár órákon, napokon, heteken át tartó pillanata, amit a tenyér zsibongása előz meg, és ami már túlmutat azon, hogy egy munkanaptól kifakulva, fáradtan és fásultan este mégis nekiül az író, hogy éjjel fél háromig két bekezdés sorrendjét cserélgesse, nem értve mért nem jó sem így, sem úgy. Az az egyszerre végtelenül élénk és átfoghatatlanul nyugodt, besűrűsödött és elnyújtott pillanat, amikor a világ beszűkül és kitágul, amikor már nem kell keresgélni a szavakat, mert azok vannak. Erre mondom, hogy könnyű.

Befejezni bármit, az nehéz. :)

Aztán, ha mégis sikerül, ha írásjel kerül a cucc végére, ha már nincs benne több húznivaló, ha már ásításig unja az összes immár bólogató tesztolvasó, akkor kezdődik csak a para. Hogy íme, itt ez a semmirekellő kis/nagy írás, és a francba is, házalni kell vele, kilincselni kell vele, bennfentesnek tűnő, ám nem túl érdeklődő ismerősöket kell zaklatni miatta, pályázni kell vele, várni, várakozni, veszteni vagy nyerni, aztán a nyerést százszor megbánva szerkesztői kérésre sírva átírni azt, ami (b+, hát nem látod?!) KÉSZ, na, az baromi nehéz. Ha az író családfája igen kiterjedt, ha egyszerre Sziszifusz, Atlasz és Herkules leszármazottja, akkor is. :D