2012. március 3., szombat

Régi barát

A koffer.
Mit rejt a koffer?
Kit rejt a koffer! ;)
Ő a megszemélyesült, a csupa nagybetűs, az ÍRÓGÉP. :) Régi cimborám, játszótársam, akinek nem kell holmi elektromosság: elegendő a festékszalag és a papír, máris ír, máris kopog, akár a tűsarok, és ha már vészesen közelít a margó, szépen csenget, mint egy kocsiszínben álmodó villamos. Imádom, mert szép. Mert annyi mindent tettünk együtt (mert vele mindig vidám a napom :D), mert nélküle ma nem lenne sem Estvér, sem Ólompegazus.

Szia, én vagyok az ÍRÓGÉP!
Illegetem magamat.
Ha kell, csilingelek is.
Nekivetkőzöm.
Nem csak a külcsín...
...a belbecs is számít! 
„A lélek a fontos, nem a testy.”
Gyönyörű.
Annyira bájos, esztétikus, annyira praktikusan minimalista, puritán! Nézzétek meg, nincs rajta sem egyes, sem nulla: az egyiket kis l-lel, a másikat kis o-val kell írni, máshogy egyszerűen nem megy. Ha pedig hosszú ű-t szeretnék, olyan igazit, dagályosat, hát írok egy ő-t, visszalépek, festékjavítóval elüldözöm az o-t, újból visszalépek és a magára maradt, megszeppent macskaköröm alá biggyesztek egy u-t. Ű! Mondom: imádom. :)

Hol az 1, hol a 0?
CSATT!
Kocsivisszasoremelés!
A sokszorosító gépekre vonatkozó
bejelentési kötelezettségednek
eleget tettél annak idején, mondd?

3 megjegyzés:

  1. Pontosan ilyen pihent (ugyanilyen kofferben) a szekrényem tetején jó pár évig (miután kimenekítettem a nagymamám padlásáról), aztán a szekrényoldal és a fal közötti résben. Imádtam rajta pötyögni... történetkezdeményeket, no meg töritételeket. :) Nem semmi patinát adott nekik. :)
    Köszönöm az emlékeztetőt a nevében is. :)

    VálaszTörlés
  2. Meg sem említettem! Ha akad egy kétszínű festékszalag, mondjuk piros és fekete, az ember képes vele eléggé kétszínűen fogalmazni. ;D

    VálaszTörlés